Mindannyian vágyunk a törődésre és a szeretetre. A párkapcsolat kezdeti szakasza után még inkább érezzük, hogy szükségünk van párunk figyelmére. Sokszor azonban helytelenül olyan taktikát kezdünk alkalmazni, ami nemhogy kielégíti szeretetigényünket, hanem rombolja a másikkal való viszonyunkat.

Mikor kezdődik a harc?

Amíg csak ismerkedünk, a romantikus szerelmünket az az abbéli elvárás fűti, hogy a párunkkal majd boldogok leszünk. Addig vicces, kedves, megértő a másik, amíg szilárddá nem válik a kapcsolatunk, összeköltözünk, eljegyzésre vagy házasságra kerül sor, hiszen innentől kezdve már biztonságban érezzük magunkat. Párunkhoz fűződő viszonyunk is átalakul. Egy férfi például elvárja, hogy a nő mosson, takarítson, vasárnap húslevest főzzön, aztán elmenjenek sétálni, úgy, ahogy annak idején az ő szülei tették. Egy nő elvárja, hogy a párja elvégezze a ház körüli munkát, nyírja  a füvet és segítsen a bevásárlásban. Láthatjuk, hogy mindkét félnek meg vannak a maga elvárásai. Vannak azonban olyan, nem tudatos elvárásaink is, hogy majd a másik úgy fog minket szeretni, ahogy a szüleink soha. Emiatt az elvárásunk miatt eltávolodunk a párunktól és várjuk, hogy a kedvünkben járjon, kitalálja mit szeretnék, mikor, hiszen már ismernie kellene minket, tudnia kellene, hogy mire van szükségünk. 

Megváltoztál.

Párunk addig pozitívnak értékelt tulajdonságai már inkább idegesítőek. Mi történt? "A lelki teljesség utáni vágyakozásunkban, hogy olyan teljes egészek és tökéletesek legyünk, olyan párt választottunk magunknak, aki kárpótol bennünket énünk gyermekkorunkban lehasított részeiért." Ketten alkotunk egy egészt. - szokták mondani. A párválasztás során olyasvalakit keresünk, akiben meg van az a valami, ami bennünk hiányzik, így vagyunk teljesek. Ez azonban nem igaz. Ha nem teljes emberként megyünk bele egy párkapcsolatba, akkor ez az elgondolás egy darabig működik, utána viszont felszakítódnak a sebek, hiszen folyton azt látjuk a másik rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel mi nem.

A film pörög tovább

Ebben a stádiumban már negatív vonásainkat kezdjük vetíteni partnerünkre. Milyen vonásokat is? Azokat, amelyeket letagadunk, amelyektől szabadulnánk, megtagadnánk. Lényünk ezen része javarészt a gyermekkorban szerzett sérülésekre adott válaszreakciónk. Tovább menve, nem elég, hogy ezekhez a negatív tapasztalatokhoz alkalmazkodunk a gyermekkorban, de felnőttként még a partnerünkben is ezeket a vonásokat keressük, hiszen ez a letagadott rész is hozzátartozik az én-hez. Tehát a másikról alkotunk egy képet, de ehhez a képhez a megtagadott, elnyomott én-részünk is hozzátartozik. 

Hogyan próbálunk szabadulni a negatív tulajdonságainktól? 

A legegyszerűbb megoldást választjuk, még hozzá, kivetítjük a saját negatív tulajdonságainkat a társunkra. Zsörtölődünk, bíráljuk mindazt, amit önmagunkban sem szeretünk. Emiatt szorongás fog el minket, hiszen felszakítódnak a gyermekkori sebek, összezavarodunk és azt érezzük, hogy nem szeretnek bennünket.

A szeretet kicsikarása

Mivel nem kapjuk meg az áhított szeretetet, ingerlékennyé, kritikussá válunk partnerünkkel szemben. "Miért nem ölelsz át soha?", "Te sosem hozol virágot/sütsz nekem süteményt." Ilyen, és ehhez hasonló mondatokkal próbáljuk kicsikarni a figyelmességet, melegséget a párunkból. 

Miért gondoljuk azt, hogy ha bántjuk a másikat, megkapjuk, amit akarunk? 

Ez az egész folyamat a gyermekkorra vezethető vissza. Csecsemőként se kértük a tejet, hanem sírással követeltük ki, ugyanúgy, ahogy édesanyánk figyelmét. Ezt a stratégiát aztán felnőttként is alkalmaznánk, elvárjuk, hogy a másik kitalálja mit szeretnénk, mihez lenne kedvünk. Nem a másik kötelessége kitalálni, hogy mire van szükségünk! 

Itt az ideje, hogy tekercset cseréljünk, a figyelemért folytatott tudatalatti harc pusztán a szakítás felé vezet. Tartsunk önvizsgálatot, hogy rájöjjünk, mire is van szükségünk, majd minél pontosabban fogalmazzunk meg párunknak az igényünket.  (Pl. Szeretném, ha mindennap megkérdeznéd, mi történt velem a munkában, vagy naponta egy fél órára hagyj elvonulni.)

Miért adjuk fel az álmainkat és a céljainkat? A fellángolt lelkesedés után olyan könnyen lemondunk a vágyainkról, mintha az volna a legtermészetesebb, aztán csak sóvárgunk a beteljesületlen álmaink után.

Könnyű beletörődni, könnyű azt mondani, hogy nekem semmi se sikerül, könnyű hárítani, a környezetet okolni, a gyerekkort, de kivé válsz majd így? 

Az életedért egyedül Te vagy a felelős, fordíts Te a sorsodon!

1. Ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsanak!

Akkor is bele kell vágni, ha nehéz és félsz a kudarctól. Akkor is küzdeni kell, ha nem mersz kilépni a komfort zónádból, mert megfosztod magad az élményektől. Tudtad, hogy egy nap sokkal több pozitív dolog történik velünk, mint negatív? És mi mégis a negatív történésekre fókuszálunk, ezekre fektetünk nagyobb hangsúlyt. 
Változtass ezen!

2. Ne hagyd, hogy bármi visszahúzzon! Menj egyenesen a célod felé!

Könnyen adjuk át magunkat a negatív véleményeknek és hagyjuk, hogy ezek befolyásoljanak minket, leépítsék a lelkesedésünket, az önbizalmunkat. Persze, sokkal nehezebb kiállni magadért, mint feladni a vágyaidat, de aztán eljön még a nap, amikor azt mondod, hogy 'Igen, megérte, hogy nem adtam fel akkor, megérte küzdeni'.

3. Ne hagyd, hogy a negatív emberek felemésszék az energiádat!

Miért figyelünk és fecséreljük az energiánkat olyan emberekre, akik nem tartják azt értékesnek? Vedd körbe magad olyan emberekkel, akik pozitívan állnak hozzád és viszonozzák a szeretetedet, akiktől tanulhatsz.

4. Ne hagyd, hogy kicsússzon a kezedből az irányítás!

Az életednek egyedül Te vagy a főszereplője és a rendezője is egy személyben. Te alakítod az epizódokat, állítod be a jeleneteket. Ne éld a mellékszereplő életét, mert az nem a tiéd, sosem fogsz tudni azonosulni az ő helyzetével, mert a saját sorsfeladatodat csak te tudod beteljesíteni. 

                   Meríts bátorságot a körülötted lévő sikeres emberek történeteiből. Azt, amit ők elértek, te is ugyanúgy képes vagy elérni!

A legboldogabb párkapcsolatokban is felmerülhet a gondolat, hogy esetleg párunk hűtlen hozzánk. A gyanú felmerülésétől kezdve azonban jönnek a hűtlenséget igazoló, vagy éppen cáfoló megfigyelések. Nézzük melyek lehetnek az intő jelek.

1. Eltér a megszokott napi rutintól. Mindannyian ismerjük párunk szokásait, tudjuk azt is, hogy bizonyos helyzetekben hogyan viselkedik, ez azonban megváltozhat, mintha rá sem ismernénk, a megszokottól eltérő reakciói vannak.

2. Kiszámíthatatlan hangulatingadozások. Azt hisszük, hogy minden renden, nyugodt napot töltünk együtt párunkkal, ő mégis egyik pillanatról a másikra elkezd velünk ok nélkül veszekedni, kérdésünkre ingerülten reagál, kikel magából. 

3. A megjelenésben történő gyors változások (fogyás, megváltozott öltözködési stílus). Több időt szán a kinézetére, új ruhákat vesz, új szokásai lesznek, azt érezhetjük, hogy imponálni akar a külvilágnak.

4. Rosszul emlékszik vagy elfelejti a közös emlékeket. Az új partnerrel szerzett élmények kerülnek előtérbe, míg a régiek a háttérbe szorulnak. Ezért is van, hogy a hűtlen fél könnyebben elbizonytalanodik, összemosódnak az emlékei.

5. Több egyedüllétre van szüksége. A megszokottól is gyakrabban vonul félre, viszont ha együtt vagytok is, mintha máshol járna, azt érzed, nincs melletted igazán. 

6. Viselkedésbeli változások. Indokolatlanul vesz ajándékokat, túlzott figyelmességet, kedvességet tanúsít, mellyel bűntudatát próbálja enyhíteni; vagy éppen ellenkezőleg generálja a veszekedéseket, felnagyítja a félreértéseket, ez által próbálja nyugtatni önmagát és könnyíteni helyzetét, hogy a kapcsolatból lelkiismeret-furdalás nélkül tudjon kilépni.

7. Féltékenység. Azokról, akik az átlagosnál is féltékenyebbek a párjukra és meg vannak arról győződve, hogy a párjuk megcsalja őket, szokott kiderülni a végén, hogy ők voltak a hűtlenek a kapcsolatban, hiszen magukból indulnak ki.

8. Jelszó-csere. A mobiltelefont egy pillanatra sem hagyják ott sehol, mindig maguknál tartják. Megváltoztatják a belépési kódokat, jelszavakat.

9. Megváltozott szexualitás. Ha a párunk elutasítja közeledésünket - minden ok nélkül, holott ezidáig ez nem volt jellemző -, vagy hosszú időn át nem voltunk együtt, érdemes figyelni. 

10. Titkolt számlatörténet. Előbb-utóbb kiderül, hogy hová is folyik el a bankkártyáról a pénz. Azonban, hogy ez elkerülhető legyen, próbálják titkolni a drága ajándékok, vacsorák, titkos programok költségeit. 

+1. Megnő a túlórák száma. Indokolatlanul későn jön haza és mindig a munka, üzleti vacsora, tréning a kifogás. Ingerült lesz, ha rákérdezünk mi is az oka a késői hazatérésnek.

Fentiek intő jelek lehetnek, azonban amint gyanakodni kezdünk, ne rögtön vonjuk kérdőre párunkat. Ezek figyelmeztető, ám korántsem bizonyos jelei a megcsalásnak. Várjunk, amíg beigazolódik a gyanúnk és mondjuk el párunknak, hogy hűségébe vetett bizalmunk megrendült és adjunk lehetőséget a helyzet tisztázására.

Ahhoz, hogy a dühünket megfelelő módon tudjuk pozitív irányba transzformálni, előbb meg kell ismerkednünk magával a harag fogalmával.

Mi is a harag?

Haragot akkor érzünk, amikor vélt vagy valós sérelem, igazságtalanság ért minket és ezt meg akarjuk torolni.

Mit érzünk, amikor haragszunk?

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy felkaptuk a vizet. Amikor dühösek vagyunk, a testünkben is változás áll be, felmegy a vérnyomásunk, szaporábban ver a szívünk és hatalmas energia szabadul fel a testünkben.

Hogyan tudom kezelni?

1. Lélegezz mélyeket.

2. Ismerd fel, hogy most dühös vagy.

3. Uralkodj magadon. Kérj időt.

Óvakodjunk attól, hogy átadjuk magunkat a dühkitörésnek és robbanjunk vagy magunkba zárkózzunk és a másikhoz se szóljunk.

4. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért is haragszom? Mi az oka a haragomnak?

Tisztázzuk magunkban, hogy most jogos, tehát valódi sérelmet szenvedtünk el vagy indokolatlan a haragunk, amit előidézhet a fáradtság, stressz, a másik felé támasztott irreális elvárások. 

5. Gondoljuk végig, hogyan tovább. 

Az biztos nem jó megoldás, ha lekiabáljuk a párunkat, jól megmondjuk a magunkét. Az sem célravezető, ha elvonulunk és passzivitásba merülünk. Az egyik jó módszere a harag levezetésének, ha nem vesszük fel a kesztyűt, felülemelkedünk a dolgon. A másik módszer, ha a szeretetteljes konfrontálódást választjuk és elmondjuk a párunknak, miért vagyunk dühösek és aztán lehetőséget adunk számára, hogy tisztázza a helyzetet.

Tudatosan kezelni a haragunkat bizony nehéz, ám nem lehetetlen feladat. Egy kis odafigyeléssel, önvizsgálattal el lehet kerülni az olykor hosszú órákig tartó feszültséget.

A házasság nagy lépés egy pár életében, a másik iránti elköteleződés intézményesített kinyilvánítása. Mindkét félnek vannak félelmei a házasságot illetően, a férfiak tudják azonban megkérni a lány kezét, így övék a döntés. Ha a bizonytalanság miatt nem teszik fel a nagy kérdést, viszont a másik fél szeretne házasságban élni, akkor ez az ellentét  akár a kapcsolat végét is jelentheti.

Kozékiné Hammer Zsuzsanna szerint a férfiaknak az alábbiakban felsorolt félelmeik vannak a házasságot illetően.

2. Elköteleződéstől való félelem

Hol kezdődik az elköteleződés? Az összeköltözésnél vagy a házasságnál? Amíg az együttélésnél egyszerűbben ki lehet lépni a kapcsolatból, a házasságot nem adják fel olyan egyszerűen. Házasságban élőknél nagyobb arányban fordul elő párterapeuta felkeresése, hiszen a házastársak késztetést éreznek arra, hogy azt az intézményesített szövetséget, melyet kötöttek, meg kell menteniük, addig ez a késztetés az élettársaknál, a nagyobb fokú szabadságra is tekintettel, kisebb mértékű. 

3. Gyermekvállalástól való félelem

A házasság után természetszerűleg születik meg a vágy a gyermek iránt. Ez azonban a párkapcsolat dinamikájának, a figyelem fókuszának megváltozását jelenti. Amúgy sem könnyű a férfiaknak egy újszülött gondozásában, később a gyermek nevelésében részt vállalni, hiszen az idő java részét az anya felügyelet alatt tölti.

4. Negatív tapasztalat

Aki már volt házas és tudja mivel jár egy válási procedúra, nehezebben megy bele egy újabb házasságba. Fél, hogy újra megismétlődik az egész.

5. Kihasználtságtól való félelem

Ha sikertelen a házasság és válásra kerülne sor, a férfiak félnek attól, hogy kisemmizik őket. Másik eset,ha sikeres ugyan, de tartanak attól, hogy a párjuk általuk tesz szert anyagi gyarapodásra, megszedi magát, amíg együtt vannak. Az ilyen típusú bizalmatlanság egyszerűen megbénítja a párkapcsolatot.

6. Ő az igazi? 

A rossz partnerválasztástól való félelem merülhet fel és fogalmazódik meg ezzel egyidejűleg egy sor kérdés - "Tényleg ő az a lány, akit kerestem?, Minden téren összeillünk?, Tökéletes ő az én számomra?"-, melyekkel fokozatosan elbizonytalanítja magát a férfi.

7. A barátok családi állapota

A környezetünk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy miképpen vélekedünk a világról. Ha a férfinak csak olyan barátai vannak, akiknél még nincs szó a családalapításról, akkor inkább elutasító lesz a házasság intézményével szemben, mint az, akinek inkább már családos apukák a barátai.

8. Egyetlen partner örökre

A hűség kérdése is okozhat frusztrációt a partnernek. Vajon hű társa tudok lenni a páromnak jóban-rosszban? Akkor is, ha megváltozik? Ellen tudok majd állni a csábításnak, ha csinos nők vesznek körül és amikor hazaérve a munkából a párom melegítőnadrágban, leharcoltan eteti a gyereket?

 9. A kudarctól való félelem

Mi történik, ha nem úgy alakul a lánykérés, ahogy elterveztem? Mi van, ha nemet mond? És, ha gondolkodási időt kér?  Ha ezekkel a kérdésekkel sokat foglalkozik a férfi, akkor megint csak elbizonytalanodik, és mindinkább félénkebb lesz.

10. Az esküvővel járó felhajtástól való szorongás

A többséget frusztrálja a nagy nap körüli felhajtás. Már a vendéglista összeállításától kezdve, a zenekar, a fotós keresés, az éjféli táncon át a torta fajtájáig folyamatosan kompromisszumokat kell kötni a szülőkkel, testvérekkel, akiknek már volt esküvőjük és kérés nélkül is nagyon szívesen megosztják tapasztalataikat a házasodó párral.

A megfelelő kommunikációval megértethetjük párunkkal az aggályainkat. Az egy helyben toporgás nem vezet előre, próbáljunk kompromisszumot kötni.

A bejegyzéshez felhasznált irodalom: Kozékiné Hammer Zsuzsanna A vonakodó "talán" férfiak Mindennapi Pszichológiában megjelent cikke.

A kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolat nem olyasvalami, amit csakúgy megkapunk, nem hullik magától az ölünkbe és még csak nem is szerencse kérdése, hanem inkább annak a munkának az eredménye, amelyet belefektetünk.

Az egészséges párkapcsolatnak 3 kulcsfontosságú eleme van:

1. Figyelem

A figyelmes társ arra törekszik, hogy a dolgokat a másik szemszögéből lássa, tudva azt, hogy ahogyan viselkedik az hatással van a partnerére. Az ilyen ember számára az időbeosztás is fontos, azért hogy meggyőződhessen, elegendő időt tölt a szerelmével.

2. Felelősség

Mondtál már valaha olyasmit, hogy "Te vagy az oka, amiért így érzem magam!" vagy "A rossz kedved miatt, most nekem is az van."

Az érzelmileg tudatos emberek magukba tudnak nézni és meg tudják határozni a probléma gyökerét, míg mások hárítják a felelősséget. Sokkal könnyebb magunkat áldozatnak beállítani és hagyni, hogy sodródjunk a negatív érzéseinkkel. Ez a viselkedés, amellett, hogy romboló, nem is vezet a probléma megoldásához. 

3. Érzelmeink kifejezése

A boldog párkapcsolatban a társak kifejezik pozitív érzéseiket kedves pillantásokkal, értő figyelemmel, gyengéd tettekkel. 

Játszunk egy csapatban a párunkkal! Ha különbözik is a véleményünk, próbáljunk közös nevezőre jutni, mert ha folyamatosan kritizáljuk a társunkat, veszekszünk vele, a magunk igazát hajtogatjuk azzal csak a magunk és szerelmünk közötti távolságot növeljük, ahelyett, hogy kompromisszumokat kötve haladnánk a közös cél felé.

Nyilvánvalóan vannak olyan emberek, akik a szingliséget azért választják életmódjukul, mert életük jelen szakaszában úgy érzik, nincs szükségük komoly párkapcsolatra. Dr. Lisa Firestone egyik tanulmányában vizsgálta azokat a lehetséges okokat, amelyek a sikertelen párkapcsolat létesítéshez vezetnek. 

 1. Védekezés

   A legtöbben már szenvedtünk el sérelmeket a társas kapcsolatainkban. Idővel a fájdalmas élmények miatt falat építünk és védekezővé válunk. Ez a folyamat azonban jóval a randizás előtt elkezdődik, már gyermekkorban a bántó élmények hatására elkezdjük a világot egy szűrőn keresztül szemlélni, amely később felnőttként negatívan befolyásol minket. Emiatt túlzottan önvédekezővé válunk és elzárjuk magunkat másoktól.

 2. Egészségtelen vonzalom

  Hajlamosak lehetünk egy kevésbé ideális partnert választani és olyan kapcsolatot létesíteni, ahol a partner érzelmileg kevésbé elérhető. Mivel ez a folyamat nem tudatos, gyakran hibáztatjuk a párunkat a kapcsolat kudarcáért. De miért tesszük ezt? Sokunk tudatalatti motivációja olyan párkapcsolat keresése, amelyben a negatív érzések felerősödnek és újra játszódnak a gyermekkori rossz élmények. Ez ugyan kellemetlen, de szakítani a régi mintákkal rossz közérzetet és szorongást eredményezhet és kívülállónak éreznénk magunkat egy szeretőbb környezetben. Emiatt választjuk a fájdalmas, de kényelmes és jól ismert utat.

 3. Félelem az intimitástól

   A legtöbben valljuk, hogy szerető partnert keresünk, de megtapasztalni az igaz szerelmet
megzavarhatja a szerelemről alkotott fantazmagóriánkat. Ez egy túlélő mechanizmus, ami már gyermekkorban elkezdődik. A lökd el, büntesd, akit szeretsz viselkedés megőrzi az egyén magáról alkotott negatív énképét és csökkenti a szorongást. Az intimitást körüllengő félelmeink úgy is megnyilvánulhatnak, hogy azért nem randizunk valakivel, mert túlságosan kedvel minket. Másik eset, ha büntetjük a másikat azzal, hogy kritizáljuk vagy undokul viselkedünk vele, így lényegében bebizonyosodik, hogy nem kapjuk meg azt a szeretetet, amelyre vágyunk. Valójában, mélyebb szinten, nem is akarjuk azt a szerelmet, amiről azt mondjuk, vágyunk rá.

 4. Válogatás

     A védekezéseink ítélkezőbbé és válogatósabbá tehet. Ez különösen igaz, ha rossz tapasztalataink vannak, mert megtévesztett vagy elutasított egy olyan személy, akihez érzelmileg szorosan ragaszkodtunk. A nők azt mondhatják, hogy: „Nincsenek tisztességes férfiak”, vagy „A jókat már elhappolták.”. Míg a férfiak vélekedhetnek így a nőkről: „A nőkben nem lehet megbízni.”, vagy „ A nők csak hasznot akarnak belőlünk húzni.” Amikor találkozunk valakivel, irreális elvárásaink is lehetnek vagy hajszálpontosan meghatározzuk az illető gyenge pontjait.  Amikor kritikusan vagy bizalmatlanul szemléljük a világot, hajlamosak vagyunk hamar leírni a másik felet, még mielőtt esélyt adnánk.   

5. Alacsony önbecsülés

   Sokan mindennél jobban vágynak párkapcsolatra, azonban ettől a vágytól is erősebben hiszik, hogy nincs olyan ember a világon, aki érdeklődne irántuk. Mindannyiunknak van „kritikus belső hangja”, ami azt mondja, hogy túl kövér vagy, túl csúnya, túl öreg. Amikor ezekre a hangokra hallgatunk, elkezdünk olyan viselkedést tanúsítani, amivel távol tartjuk az embereket. Ha egyedül maradunk, az nem azért van, mert ezt mondogatjuk magunknak, hanem az önbizalom hiány az, ami ahhoz vezet, hogy magunkról olyan jeleket küldünk, melyek azt sugallják, hogy nem vagyunk nyitottak, ezzel is megkreáljuk a magunk 22-es csapdáját a randizás világában. Sok embernek az is nehézséget okoz, hogy elhagyja a házat, amikor nagyon maga alatt van, nem is bánva, hogy kihagyja azokat a lehetőségeket, amikor potenciális partnerrel találkozhatna.  Másoknak nehéz szemkontaktust létesíteni vagy túl kellemetlen számukra felmérni, hogy kinek tetszhetnek az adott helyiségben.

  6. Félelem a versengéstől

   Az alacsony önbecsülés gyakran vezet a versengéstől való félelemhez. Elég könnyen alulbecsüljük magunkat másokkal kapcsolatban, különösen amikor randira kerül sor. Amikor azzal szembesülünk, hogy más is érdeklődik a kiszemeltünk iránt, elkezdünk hátrálni. Nem akarunk versengeni, különösen, ha idősebbek vagyunk, ilyenkor megjelennek a tipikus öntámadások: „Túl öreg vagy már ehhez.” A versengéstől való félelmünk ahhoz vezethet, hogy inkább nem tesszük ki magunkat a versengésnek, félve attól, hogy akiért küzdenénk, bolondnak néz vagy nem minket választ. Azzal kapcsolatban is lehetnek félelmeink, ha nyerünk, mert ezzel megbánthatjuk a vesztes felet vagy félünk az esetleges agresszív viselkedésétől.  Az igazság azonban egyszerű: a randizás versengés.

  7. Elszigeteltség és rutin

  A kor előrehaladtával az emberek hajlamosak egyre beljebb és beljebb visszahúzódni a komfort zónájukon belülre és nehezükre esik azon kívülre helyezkedni. Egy nehéz nap után sokan érzik úgy, hogy inkább melegítőt vesznek és ágyba bújnak, minthogy kilépjenek a bizonytalan és szorongást keltő világba. A kritikus belső hang játszik ebben is közre, hiszen önnyugtató szavakat mond: „Maradj itthon ma este. Igyál egy kis bort.” A probléma ezzel a hanggal, hogy később rosszabbra vált: „Milyen lúzer vagy, hogy megint egyedül maradtál. Életed végéig egyedül maradsz.” A legtöbb tevékenység, amit a kényelmünkért teszünk azt eredményezi, hogy a végén rosszul fogjuk magunkat érezni, hiszen feladjuk, hogy az álmainkért küzdjünk.

 8. Szabályok

  Az évek múlásával, egyre több randiszabályt fejlesztünk ki magunknak, amit a múltbéli élményeink alapján alakítunk. Ha azonban ezen szabályok alapján kezdünk viselkedni, könnyen kialakíthatjuk a kiábrándító kapcsolatok örökös ciklusát. Volt egy hölgy, aki egy olyan férfival randizott, akihez nagyon vonzódott. Sajnos nem működött, így eldöntötte, hogy olyan férfiakkal fog később randizni, akikhez nem vonzódik annyira. Ennek az elhatározásnak számtalan kevésbé elfogadható kapcsolat lett az eredménye. Próbáljunk nyitottak maradni, hiszen ez az egyik legfontosabb dolog, amit megtehetünk, azért, hogy szerető partnerre találjunk. Igen, szerezhetünk sérüléseket, de ha abbahagyjuk a kockázatvállalást, akkor csak csökken az esélyünk, hogy megfelelő partnert találjunk.

A párkeresés nem könnyű. Harcolnunk kell azonban azokkal a mintákkal, amelyek visszatartanak céljaink elérésében. Nem tudjuk megvédeni magunkat a világtól vagy a fájdalomtól. Mindnyájunknak vannak hibái, és ezek sebezhetővé tesznek minket, főleg ha közel engedünk valakit magunkhoz. Az intimitás eléréséhez bátorságra van szükségünk, azonban ezért megéri küzdeni minden egyes nap mind magunkban, mind kapcsolatainkban.

Az egyedüllét és a magány között óriási különbség van. Abból, hogy egyedül vagyok, még nem következik az, hogy magányos is vagyok. Az egyedüllét egy ideiglenes állapot, amikor például nincs barátom/barátnőm, de anélkül is jól érzem magam. Ezzel szemben a magány az, amikor hiába van párkapcsolatom, körbevesznek a barátaim, támogat a családom, én mégsem érzem jól magam, nyugtalan és kedvetlen vagyok. A jó hír az, hogy lehet tenni ellene!

Tippek a magány ellen:

1. Keressük mások társaságát! 

A magány sajnos felerősítheti a negatív érzéseket, ítélkezőbbé, kritikusabbá tehet. Amikor pozitív ingerek érnek, a kedvünk rögtön megemelkedik.

Próbáljuk elraktározni a jó pillanatokat!

2. Segítsünk másoknak!

Tegyünk jót, attól mi is jobban érezzük magunkat. Ez is segít abban, hogy ne távolodjunk el a külvilágtól, igenis fontosak vagyunk.

3. Tegyünk a kiegyensúlyozott alvásért!

Mozogjunk napközben, fárasszuk le magunkat.  A kevés alvás csökkenti az energiánkat, fáradttá és levertté tesz.

4. Találjuk ki, hogy mi hiányzik az életünkből! 

Lehetőleg ne a metrón állva, két állomás között vessünk számot az életünkről, hanem keressünk egy nyugodt helyet, ahol egy tea mellett összeszedhetjük a gondolatainkat. 

Ne féljünk erőfeszítéseket tenni azért, hogy megszűnjön ez az állapot.

Különböző személyiségűek vagyunk egy individualitást ösztönző világban. Légy egyedi! Állj ki magadért! Valósítsd meg az álmaidat! - ezt halljuk mindenhol. Vannak olyan emberek azonban, akik a saját maguk vágyait, gondolatait, terveit félreteszik azért, hogy a párjuk kedvében járjanak.

Mit jelent az, ha valaki papucs?

Ez a kifejezés már önmagában valamilyen alá-fölérendeltségi viszonyt implikál a kapcsolatban, pedig az erőviszonyoknak közel egyenlőnek kellene lenniük.

Miért viselkedik valaki papucsként?

Ennek a viselkedésnek a hátterében az önbecsülés hiánya áll. Az ilyen önként behódoló típusú emberek már gyermekkorukban is a mások elvárásainak akartak megfelelni, nem akartak csalódást okozni senkinek. Felnőttként azért teszik félre a saját akaratukat, hogy megfeleljenek párjuknak. A biztonságot keresik, és úgy érzik, hogy ha mindent megtesznek a kedvesüknek, akkor abból baj nem lehet, ezzel bebiztosítják magukat.

Mit tegyek, ha a párom egy papucs?

Ági tanácsot kért egyik barátnőjétől és elmondta neki, hogy Bálint, a párja,  mindent megcsinál, mindig Áginak van igaza, mindig olyan programokra mennek, ahová Ági akar. Érzi, azonban hogy ez nem oké.

A barátnő válasza: Hogy mit csinálj? Semmit! Milyen jó neked, bezzeg ha nekem Tomi lenne ilyen.

Helyes ez? Nem. Ágit sem hagyja nyugodtan, érzi, hogy ez nem fair Bálinttal és magával szemben sem. Hiszen ez a viselkedés kis dózisokban a kapcsolatuk elején még tetszett is Áginak, nem is gondolta, hogy ez a túlzásba vitt előzékenység, figyelmesség az alacsony önértékelésből és szeretetéhségből fakad.

Akkor mit tehet?

A beszélgetés, a másik biztatása nagyon sokat jelent. Értessük meg partnerünkkel, hogy attól még, ha bizonyos kérdésekben nem értünk egyet, annak még nem lesz az a következménye, hogy véget vetünk a kapcsolatnak. 

Mert miről is szól igazán egy párkapcsolat?

Szerelemről, tiszteletről és egymás elfogadásáról.

Vannak olyan párok, akik a legjobbat hozzák ki egymásból, míg más párkapcsolatban az vehető észre, hogy a párok tényleg rossz hatással vannak egymásra. A mérgező párkapcsolatban úgy érezheted, mintha valami alattomosan ásná alá az önbecsülésed anélkül, hogy észre vennéd és lassan azon kapod magad, hogy már nem is vagy önmagad.

Az árulkodó jelek:

1. A párod nem fogad el téged. Amikor érzed, hogy a párod a saját elképzelései szerint akarja befolyásolni vagy irányítani az életed, nem számít, hogy neked mik az elképzeléseid.

2. Mi a baj? Semmi. - A passzív-agresszív kommunikáció. Amikor a másik elzárkózik, nem hajlandó megnyílni és elmondani, hogy mi okozza az ingerültségét és csak duzzog.

3. A múlttal való vádaskodás. Ha a párod folyton felhánytorgatja neked a múltat azért, hogy a jelenben az igazát bizonyítsa.

4. Téged hibáztat. Amikor a partnered elkezd téged hibáztatni, csak azért, hogy az ő hibájáról elterelődjön a figyelem. 

5. Érzelmi zsarolás. Amikor érzed, hogy érzelmileg sakkban tart a párod, látod magad előtt az érzelmi büntetést, ha nem úgy cselekszel, ahogy ő akarja. 

Ha bármelyiket észleled a kapcsolatodban, érdemes megvizsgálni az okokat és dolgozni a probléma megoldásán.