Egyszer egy ember megkérdezte Istent, hogy boldog-e.

A válasz:

- Nem, a szívem szomorú.

- Szomorú? Miért? – döbbent le.

- Azért, mert különlegesnek teremtettelek, mégsem hiszed el; mert csodák vannak benned, mégsem látod őket; mert tehetséges vagy, mégsem élsz vele.

Ezen elgondolkodott az ember.

- Mivel tudnálak felvidítani? – kérdezte.

- Azzal, hogy megszereted önmagad.

- Ennyi is elég? – álmélkodott.

Isten rámosolygott.

- Ettől nagyobb kincs nem létezik.

Amikor alacsony az önértékelésünk nehéz bármit is szeretnünk magunkon és belekerülünk egy negatív spirálba:

Észre sem vesszük, hogy milyen negatív programokhoz ragaszkodunk, melyek gátolják érvényesülésünket az életben, korlátozzák boldogságunkat. Íme egy lista azokról a szokásokról, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodunk, pedig ha elengedjük ezeket, nemcsak a stressztől válunk meg, de könnyebbé válik az életünk is.

                                                       (fotó: Pinterest)

1. Mások hibáztatása

Engedd el azt a programot, hogy másokat okolsz amiatt, ami történt veled, vagy amit nem kaptál meg, nem értél el. Bűnbakot találni sokkal könnyebb, mint vállalni saját tetteinkért a felelősséget. 

A döntés a Te kezedben van. 

2. "Mindig nekem van igazam!"

Van, aki azonnal beleugrik egy vitába és felhasznál minden lehetséges információt csak azért, hogy a saját igazát alá támassza, még akkor is, ha ezzel kockára tesz egy kapcsolatot.

Kérdezd meg magadtól, hogy: Segít az, ha mindig, minden helyzetben nekem van igazam? Mi az, amit el akarok érni ezzel? Vajon a másik, hogyan érzi magát ettől? 

3. "Mindent irányítanom kell!"

Ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezted sem kell kudarcként megélni. Próbálj meg rugalmasan hozzáállni a terveidhez, mert a túlzott ragaszkodás még több stresszt okoz.

4. Panaszkodás

Aki mindig arról panaszkodik, hogy neki milyen rossz az élete,  milyen depressziós, mindig mindene fáj és még inkább, ha más csak megemlít egy kis fejfájást, attól az emberek előbb-utóbb elfordulnak.

Senki és semmilyen helyzet sem tehet boldogtalanná, hacsak nem hagyod. 

5. Kényszeres megfelelés

Már gyermekkorunktól kezdve a szüleink, a tanáraink, a társaink elvárásainak igyekeztünk megfelelni, elfeledkezve saját boldogságunkról. Ha sikerül elérned, hogy önmagadnak akarj megfelelni, a környezetedtől függetlenül döntést hozni, saját magadat a rangsor elejére helyezni, akkor már semmi sem állhat önmegvalósításod útjába.                                                                                                                              

(Fotó: Pinterest)

6. Félelem                                                                                                                

Félelmünk rejti a legnagyobb visszahúzó erőt, pedig ez csak képzeletünk szüleménye, mi magunk kreáljuk saját félelmeinket. 

"Nincs mitől félni, csak a félelemtől magától." (Frank D. Roosevelt)

7. "Nem az én hibám!"

Ha saját magunknak sem valljuk meg az igazat, ha mindig kifogásokat keresünk és folyamatosan próbáljuk önmagunkat felmenteni, nem fogunk tudni előre haladni, megvalósítani azt, amit igazán szeretnék az életben.

8. "Nem akarok megváltozni!"

Pedig a változás jó dolog. Folyamatosan minden változik körülöttünk. A változás segít eljutni A-ból B-be, segít a fejlődésben. Ha tartózkodunk, félünk a változástól, megfosztjuk magunkat a lehetőségektől, az élményektől.

"Mikor elengedem aki vagyok, azzá válok, aki lehetnék." (Lao-Ce)

(Fotó: Pinterest)

Mindannyiunk életében sok a stressz, kevés a szabadidő, nagy a hajtás, mégis érezzük, hogy jó volna akár csak pár percre kiszabadulni a mókuskerékből.

Ebben segít ez a pár perces meditációs gyakorlat:

1. Keress magadnak egy csöndes helyet, ahol senki sem zavar. Kényelmesen helyezkedj el. Hunyd be a szemed. A következő pár percben csak a légzésedre figyelj, ne hagyd, hogy a zavaró gondolatok kizökkentsenek. Pár perc elteltével képzeld magad egy nyugodt helyre, a tengerpartra, a hegyekbe, vagy éppen a kertbe.  

                                               (kép: Pinterest)

2. Amikor elképzelted a helyszínt, próbáld meg minél részletesebben kidolgozni a látottakat, pl. langyos a homok a talpad alatt és enyhén fúj a szél, már lemenőben van a nap, csak a hullámok zaja töri meg ezt a békés csendet.

                                     (kép: Pinterest)

3. Időzz el ebben az állapotban pár percet. Amikor úgy érzed végeztél, távolodj el ettől a képtől és megint a légzésedre figyelj. Lassan nyisd ki a szemed.

Ez a vizualizációs gyakorlat segít pár perc alatt feltöltődni, hogy utána lendületesen folytathasd a napod! Próbáld ki Te is! 

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, de nem tudjuk hogyan érjük el. Ezt nem tanítják a tanárok és nagyon gyakran a szülők sem. Hogyan is tudnák elmagyarázni, mi az a boldogság, hogyan küzdj meg a sérelmeiddel, ha ők maguk is boldogtalanok. Mi pedig gyermekként másolunk és visszük tovább a tanult mintákat az életünkbe. Munka, lemondás, aggódás és keresés. Keressük a boldogságot egy életen át. Pedig egy karnyújtásnyira van tőlünk, csak nem engedjük magunkhoz.

I. Negatív érzések lecserélése

1. "Ennek még meg lesz a böjtje!"

Sokan azért nem mernek boldogok lenni, mert attól tartanak, hogy amit az élettől kapnak, azt valahol máshol elveszi tőlük. A veszteségtől való alaptalan félelem vezet oda, hogy inkább azt gondoljuk, hogy másnak sokkal rosszabb, így a végén még meg is elégszünk a helyzetünkkel. Egyszerűen nem merünk boldogok lenni, pedig ha lecseréljük ezt a téves félelmet és bizonytalanságot, a boldogság is utolér minket.

Segítő kérdések:

- Mersz boldognak lenni bűntudat és félelem nélkül?

- El tudod képzelni magad boldog, kiegyensúlyozott emberként?

2. "Bezzeg a másiknak könnyű!"

Az irigység és a másik sikerei való féltékenység rengeteg energiát emészt fel bennünk, ezzel korlátozva a saját önmegvalósításunk folyamatát. 

Segítő kérdések:

- Tisztában vagy az értékeiddel?

- Tudod milyen képességeid vannak?

3. A negatív gondolatok elengedése

Egyediek vagyunk, minden egyes ember más és más, különböző értékekkel. Én a más értékeit nem tudom átvenni, mert azzal nem tudnék azonosulni. Ahogy tisztul előtted az önismeret során, hogy milyen értékeid vannak, már a másik sikereire sem negatív érzésekkel fogsz reagálni. A sikeres, tehetséges emberekre is úgy fogsz gondolni, hogy "Mi az, amit jól csinál?", "Hogyan tudom én ezt elsajátítani?"

                                                               (A boldogságot választom.)

II. Megérdemlem a boldogságot!

Elhiszed, hogy boldog lehetsz? Elhiszed, hogy megérdemled? 

1. Engedem, hogy boldog legyek!

A boldogság nem áll olyan távol tőlünk, az örömteli élet lehetősége bennünk van. A gond ott kezdődik, hogy rápakoljuk a fájdalmainkat, félelmeinket, problémáinkat. Ilyen súlyok alatt, nem csoda, hogy csak ritkán tudunk megengedni magunknak egy-egy örömteli pillanatot.

2. Hajlandó vagyok tenni a boldogságomért! 

A képesség mindenkiben benne van, a hajlandóság a kérdés.

Hajlandó vagy elengedni a fájdalmadat? El tudod engedni? 

Valamennyiünkhöz hozzá nőttek olyan sérelmek, fájdalmas helyzetek amiknek az emléke a lényünkbe égett és nem tudjuk ezeket olyan könnyen elengedni. Légy magadhoz türelmes!  

A sérelmek, megoldatlan problémák terheit nehéz cipelni és fárasztó is. Hagyd hátra ezeket a mázsás súlyokat, mert ezek nem segítik az életedet!

Elengedem a negatív érzéseimet és engedem, hogy boldog legyek, mert megérdemlem!

Még félálomban, kócos hajjal főztem le reggel magamnak a kávét. A forró bögrét kezemben tartva kuporodtam le a fotelbe. Bár szemem a földet pásztázta, gondolatban már a mai napra készültem, telefonálás, e-mailek, egyeztetés, kik jönnek, mi lesz a program este. Helyre raktam a gondolataimat és teendőimet miközben a gőzölgő kávé illatát mélyen magamba szívtam.

Önkéntelenül is elmosolyodtam, mire egy érzés kerített hatalmába: 'Ez egy jó nap lesz!'

A napokban hivatalosan is megérkezett a nyár. Az egyik legjobb program ilyenkor víz közelébe jutni, így tettünk mi is. A strandon még nem voltak sokan, a hullámmedence mellett telepedtünk le. Óránként indul a mesterséges hullám-program, csilingelő zenével hívják fel rá a strandolók figyelmét. Én valahogy nem vagyok oda érte, de ahogy látom, a gyerekektől az idősebbekig sokan szeretik. Az egyik ilyen 15 perces blokkra készülődés közben azt vettem észre, hogy a medencében várakozók mintha kissé vonakodnának a dologtól.

Volt egy pár, akik közül a lány a medence szélén maradt, amíg a fiú miközben beljebb merészkedett, folyton hátra tekintett a lányra. Azt hiszem egy-egy megerősítő mosolyban bízott, amit persze meg is kapott.

Amikor a hullámok elkezdtek ide-oda csapkodni, a gyerekek sikoltoztak a boldogságtól, az idősebbeket viszont mintha visszahúzta volna valami az önfeledt jókedv megélésétől. Rájuk volt írva, hogy szeretnék élvezni a pillanatot, de „Mit szólnak ehhez?” gondolatot láttam átsuhanni az arcukon. Kortól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül. A fiú is mindig csak a barátnőjét kereste a tekintetével, nem tudta igazán elengedni magát, aztán egy idő múlva ki is ment a lányhoz.

Nagy tanulság volt nekem, hogy engedjük magunknak és másoknak is megélni a boldogságot!

A romantikus filmben rátalálnak a főszereplők a nagy szerelemre és lezárul a történet a csókjelenettel. Az igazi munka azonban a 'The End' felirat után kezdődik. Megismerjük a másikat, összeköltözünk és szembe találjuk magunkat az élet kisebb-nagyobb problémáival, amiknek a megoldását nemigen mutatta meg nekünk senki.

Bár egy párkapcsolatban vannak magasságok és mélységek, sose felejtsük el, hogy egy csónakban evezünk és a párunkkal nem azért vagyunk együtt, hogy legyőzzük, hanem, hogy segítsük. Akkor mégis, hogy történhet az, hogy észrevétlenül, a mindennapok ügyes-bajos dolgaival elfoglalva, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy aki egy karnyújtásnyira ül tőlünk a kanapén mégis olyan távolinak tűnik? 

Az eltávolodás három leggyakoribb oka:

1. A másik hibáztatása és lebecsülése

A hétköznapokban gyakran megtörténik, hogy ha elromlik valami vagy nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztük, a másikra vetítjük ki a haragunkat.

Ha ilyen történik, kérdezzük meg magunktól, hogy a párunk most tényleg szándékosan rosszat akart nekünk? A válasz valószínűleg: NEM lesz. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a párunk nem az 1. számú közellenségünk, hanem vele egy csapatban, közös céljaink megvalósításán dolgozunk. A nem teljesült elvárások miatt érzett csalódottság ne vezessen oda, hogy a párunkban az ellenséget lássuk.

2. Egyre kevesebb érintés

Azoknál a pároknál, akik többször érintik meg egymást - pozitív értelemben véve -,  erősebb az összetartozás érzése. Észrevetted már, hogy egy nagyobb veszekedés után nincs is kedved a párodhoz bújni, mintha valami távol tartana tőle? 

3. Szeretethiány

Ha kevés szeretetet kapunk, magányosnak, elszigeteltnek érezzük magunkat. "Már nem vagyok fontos a páromnak", "Nem is figyel rám" és ehhez hasonló mondatokkal nyugtázzuk a helyzetünket. Ilyenkor sokan a könnyebb utat választják egy harmadik fél személyében, hogy ő legyen az, aki csillapítja szeretet iránti éhségünket. Abba nem gondolunk bele, hogy ő is csak ember, és a problémák, amikkel belemegyünk egy titkos viszonyba ugyanúgy fennmaradnak, hiszen a gondok gyökerével nem foglalkoztunk, csak a tüneteket próbáljuk orvosolni. A rögösebb út az önvizsgálat, hogy megkérdezzük magunktól: Miért nem érzem magam szeretve és mitől érezném magam annak? Amíg mi magunk sem tudjuk a választ, addig mit is várunk el a másiktól?

Tipp:

Minél pontosabban fogalmazzuk meg és írjuk le, hogy mi az, amitől érezzük párunk szeretetét és mondjuk el neki. (Gary Chapman szerint ötféle szeretetnyelv van: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés.)