Nyilvánvalóan vannak olyan emberek, akik a szingliséget azért választják életmódjukul, mert életük jelen szakaszában úgy érzik, nincs szükségük komoly párkapcsolatra. Dr. Lisa Firestone egyik tanulmányában vizsgálta azokat a lehetséges okokat, amelyek a sikertelen párkapcsolat létesítéshez vezetnek. 

 1. Védekezés

   A legtöbben már szenvedtünk el sérelmeket a társas kapcsolatainkban. Idővel a fájdalmas élmények miatt falat építünk és védekezővé válunk. Ez a folyamat azonban jóval a randizás előtt elkezdődik, már gyermekkorban a bántó élmények hatására elkezdjük a világot egy szűrőn keresztül szemlélni, amely később felnőttként negatívan befolyásol minket. Emiatt túlzottan önvédekezővé válunk és elzárjuk magunkat másoktól.

 2. Egészségtelen vonzalom

  Hajlamosak lehetünk egy kevésbé ideális partnert választani és olyan kapcsolatot létesíteni, ahol a partner érzelmileg kevésbé elérhető. Mivel ez a folyamat nem tudatos, gyakran hibáztatjuk a párunkat a kapcsolat kudarcáért. De miért tesszük ezt? Sokunk tudatalatti motivációja olyan párkapcsolat keresése, amelyben a negatív érzések felerősödnek és újra játszódnak a gyermekkori rossz élmények. Ez ugyan kellemetlen, de szakítani a régi mintákkal rossz közérzetet és szorongást eredményezhet és kívülállónak éreznénk magunkat egy szeretőbb környezetben. Emiatt választjuk a fájdalmas, de kényelmes és jól ismert utat.

 3. Félelem az intimitástól

   A legtöbben valljuk, hogy szerető partnert keresünk, de megtapasztalni az igaz szerelmet
megzavarhatja a szerelemről alkotott fantazmagóriánkat. Ez egy túlélő mechanizmus, ami már gyermekkorban elkezdődik. A lökd el, büntesd, akit szeretsz viselkedés megőrzi az egyén magáról alkotott negatív énképét és csökkenti a szorongást. Az intimitást körüllengő félelmeink úgy is megnyilvánulhatnak, hogy azért nem randizunk valakivel, mert túlságosan kedvel minket. Másik eset, ha büntetjük a másikat azzal, hogy kritizáljuk vagy undokul viselkedünk vele, így lényegében bebizonyosodik, hogy nem kapjuk meg azt a szeretetet, amelyre vágyunk. Valójában, mélyebb szinten, nem is akarjuk azt a szerelmet, amiről azt mondjuk, vágyunk rá.

 4. Válogatás

     A védekezéseink ítélkezőbbé és válogatósabbá tehet. Ez különösen igaz, ha rossz tapasztalataink vannak, mert megtévesztett vagy elutasított egy olyan személy, akihez érzelmileg szorosan ragaszkodtunk. A nők azt mondhatják, hogy: „Nincsenek tisztességes férfiak”, vagy „A jókat már elhappolták.”. Míg a férfiak vélekedhetnek így a nőkről: „A nőkben nem lehet megbízni.”, vagy „ A nők csak hasznot akarnak belőlünk húzni.” Amikor találkozunk valakivel, irreális elvárásaink is lehetnek vagy hajszálpontosan meghatározzuk az illető gyenge pontjait.  Amikor kritikusan vagy bizalmatlanul szemléljük a világot, hajlamosak vagyunk hamar leírni a másik felet, még mielőtt esélyt adnánk.   

5. Alacsony önbecsülés

   Sokan mindennél jobban vágynak párkapcsolatra, azonban ettől a vágytól is erősebben hiszik, hogy nincs olyan ember a világon, aki érdeklődne irántuk. Mindannyiunknak van „kritikus belső hangja”, ami azt mondja, hogy túl kövér vagy, túl csúnya, túl öreg. Amikor ezekre a hangokra hallgatunk, elkezdünk olyan viselkedést tanúsítani, amivel távol tartjuk az embereket. Ha egyedül maradunk, az nem azért van, mert ezt mondogatjuk magunknak, hanem az önbizalom hiány az, ami ahhoz vezet, hogy magunkról olyan jeleket küldünk, melyek azt sugallják, hogy nem vagyunk nyitottak, ezzel is megkreáljuk a magunk 22-es csapdáját a randizás világában. Sok embernek az is nehézséget okoz, hogy elhagyja a házat, amikor nagyon maga alatt van, nem is bánva, hogy kihagyja azokat a lehetőségeket, amikor potenciális partnerrel találkozhatna.  Másoknak nehéz szemkontaktust létesíteni vagy túl kellemetlen számukra felmérni, hogy kinek tetszhetnek az adott helyiségben.

  6. Félelem a versengéstől

   Az alacsony önbecsülés gyakran vezet a versengéstől való félelemhez. Elég könnyen alulbecsüljük magunkat másokkal kapcsolatban, különösen amikor randira kerül sor. Amikor azzal szembesülünk, hogy más is érdeklődik a kiszemeltünk iránt, elkezdünk hátrálni. Nem akarunk versengeni, különösen, ha idősebbek vagyunk, ilyenkor megjelennek a tipikus öntámadások: „Túl öreg vagy már ehhez.” A versengéstől való félelmünk ahhoz vezethet, hogy inkább nem tesszük ki magunkat a versengésnek, félve attól, hogy akiért küzdenénk, bolondnak néz vagy nem minket választ. Azzal kapcsolatban is lehetnek félelmeink, ha nyerünk, mert ezzel megbánthatjuk a vesztes felet vagy félünk az esetleges agresszív viselkedésétől.  Az igazság azonban egyszerű: a randizás versengés.

  7. Elszigeteltség és rutin

  A kor előrehaladtával az emberek hajlamosak egyre beljebb és beljebb visszahúzódni a komfort zónájukon belülre és nehezükre esik azon kívülre helyezkedni. Egy nehéz nap után sokan érzik úgy, hogy inkább melegítőt vesznek és ágyba bújnak, minthogy kilépjenek a bizonytalan és szorongást keltő világba. A kritikus belső hang játszik ebben is közre, hiszen önnyugtató szavakat mond: „Maradj itthon ma este. Igyál egy kis bort.” A probléma ezzel a hanggal, hogy később rosszabbra vált: „Milyen lúzer vagy, hogy megint egyedül maradtál. Életed végéig egyedül maradsz.” A legtöbb tevékenység, amit a kényelmünkért teszünk azt eredményezi, hogy a végén rosszul fogjuk magunkat érezni, hiszen feladjuk, hogy az álmainkért küzdjünk.

 8. Szabályok

  Az évek múlásával, egyre több randiszabályt fejlesztünk ki magunknak, amit a múltbéli élményeink alapján alakítunk. Ha azonban ezen szabályok alapján kezdünk viselkedni, könnyen kialakíthatjuk a kiábrándító kapcsolatok örökös ciklusát. Volt egy hölgy, aki egy olyan férfival randizott, akihez nagyon vonzódott. Sajnos nem működött, így eldöntötte, hogy olyan férfiakkal fog később randizni, akikhez nem vonzódik annyira. Ennek az elhatározásnak számtalan kevésbé elfogadható kapcsolat lett az eredménye. Próbáljunk nyitottak maradni, hiszen ez az egyik legfontosabb dolog, amit megtehetünk, azért, hogy szerető partnerre találjunk. Igen, szerezhetünk sérüléseket, de ha abbahagyjuk a kockázatvállalást, akkor csak csökken az esélyünk, hogy megfelelő partnert találjunk.

A párkeresés nem könnyű. Harcolnunk kell azonban azokkal a mintákkal, amelyek visszatartanak céljaink elérésében. Nem tudjuk megvédeni magunkat a világtól vagy a fájdalomtól. Mindnyájunknak vannak hibái, és ezek sebezhetővé tesznek minket, főleg ha közel engedünk valakit magunkhoz. Az intimitás eléréséhez bátorságra van szükségünk, azonban ezért megéri küzdeni minden egyes nap mind magunkban, mind kapcsolatainkban.